Te énekelsz:
a bálból mégy haza,
oly furcsa most
a boldogság dala.
Te énekelsz:
a szemed csukva még,
nem látod, hogy
mindenki szíve ég.
Nem érzed, hogy
jajgatnak milliók:
téged elvakít még
a csók, a bók.
Nem látod, hogy
nyugodt fejed fölött:
már kalapács van,
mely egyszer ledönt.
Nem látsz semmit,
csak bomló rügyeket…
ó, tartsd örökre
csukva két szemed.
Ne lásd amit
én régen látok, rég,
hogy mit jelent
egy ajándék-nyakék.
Hogy mézbe burkolt
szép szavak mögött:
ott rejtőzik
a gyilkos szó: ölök!
Ne lásd mindazt
és késő éjszaka:
csak énekelj,
ha bálból mégy haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése