Ércnél sokkal erősb és fejedelmi nagy
Tornyoknál magasabb áoni mívemet
Végzém: mellyet erős szél s zivatar s kemény
Főldrengés le nem ont, sem vas-idők futó
Sokszáz évei is szerte nem ontanak.
Nem vesz semmi halál rajtam erőszakot;
Hírem, mint az idő, nőni fog: engemet
Dícsérsz, ó te világ, míg Kapitol hegyénn
Főpappal fel-alá vesztai szűz forog.
Majd széltén valahol harsog az Aufidusz,
Hol földmívesein Daunus uralkodott,
E száraz helyekenn emleget a lakos.
És így nagyra leszek véle, hogy a görög
Alké módja szerént írt legelől kezem.
Tartsd rá hát agadat, Melpomeném, miként
Érdemled, s hajamat, jer! kerekítsd körűl
Fébus, delfuszi zöld laurusival magad.
(Ford.: Édes Gergely,
megj. 1803. /1819/)
*
Forrás: Homér és Osszián
- Versfordítások Faluditól Arany utánig 1750-1900, I. kötet, Magvető
Könyvkiadó, Bp., 1957.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése