Első tárgya, Mecaen, Múzámnak, s egykor utolsó!
Engem akarsz-e megint, kit eléggé láttatok, aki
Megnyertem botomat, berekeszteni régi körömbe?
Sem kedvem, sem időm nem mint volt. Herculesének
Hagyta tfalán kardját Véján, s szuglyába vonult meg,
Hogy ne könyörögje kegyét a népnek színe...
Vájt füleimben cseng egy szózat: „Csapd el öregsző
Tátosodat, nehogy orra essék, s szégyenbe borítson.”
Most hát elhányom versem s játékimat...
Azt keresem mi szabad s illő, s nekifekszem egészen,
Gyűjtök, gyűjtögetek...
(Ford.: Kazinczy Ferenc, 1824. január)
*
Az epistolák első könyvének első darabja. Befejezetlen
maradt. Kazinczy 1824. január 6-án ezt írta Kis Jánosnak: „Ez, ha érzésem meg
nem csal, nem volna, sokkal rosszabb a Virágénál; De sem ár nem érek a munkára,
sem nem hiszem, hogy elgyőzném.”
Véján: Veianus, híres gladiátor
(Forrás: Homér és Osszián - Versfordítások Faluditól Arany
utánig 1750-1900, I.kötet,
Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése