Nyugonni szállt a nap,
Hűs alkonyat terül,
Borongó szárnyakon
A térvidék körül.
Magasztos csönd lebeg
Hegyen, lapályokon,
Madárka sem csicserg
Virító gallyakon.
De fönn a menny övén
Virasztva fénylenek
A csillag-milliók,
Mint égi őrszemek.
Míg jő a virradat,
Míg visszatér a nap,
S míg, most mi szendereg,
Ujult erőre kap! –
Igy lesz majd egykoron
Ha létnapom leszáll,
S a nagy csönd átölel
Sírom határinál.
Nem lesz ott semmi nesz,
Elnémul minden ott,
Mi életjel gyanánt
Fülembe hangozott.
De fönn virasztani
Fog Isten őrszeme,
Míg visszatér belém
portestem szelleme.
Míg kél a szent korány,
Melly sírfenékre hat.
S uj létre hivja föl
A nyugvó holtakat.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten,
kiadja Emich Gusztáv 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése