Franz Marc festménye
Fekszem a kórágyon nyugtalan kedélylyel,
Körülöttem minden olyan sötét, komor.
Talán a nap is fél szobámba besütni,
Fél, hogy elsötétül: ráragad a nyomor…
Mindenütt kikelet; csak én magam vagyok
Hervadozó ősznek szomorú jelképe.
Uj virágot kelthet tavaszi napsugár,
De a mi elhervadt, mindörökre vége…
S ez az ágy oly kemény s oly rideg, mikéntha
Koporsódeszkából volna összeróva…
Nyugtalan álmaim sápadt alakjai
Ezer rémes mesét beszélnek el róla…
Nevem napja van ma, - vagy talán csalódom?
Üdvözölni engem jó hogy nem jövének.
Csillogó pohárral hosszu évsort kérni?...
Hervatag ősz után jőni kell a télnek…
Jó fiuk, ha majd a hervadó ősz elmult,
Névnapom megülni jőjetek el akkor…
Üritsetek pohárt puszta sirhantomon,
A halottak napján: az
én névnapomkor.
Forrás: Családi kör 8. szám - 1866. febr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése