Szűz ölének rejtekében
Hordva Isten szent fiát,
Üdv hazánk fénycsillagául
Hőn dicsérjük Máriát!
Ő vezérünk a
zarándok
Élet vészes tengerén;
Benne bízva nem foszolhat
Lenge köddé a remény.
Ő anyánk, kinek szerelme
Mérhetetlen mint az ég;
Őt a bajban megnevezi –
A segélyre már elég.
És hol árvák elhagyatva
Vérkönyűket öntenek,
Szent szivébül ott az áldás
Kegyhullámi ömlenek.
Itt, ha mindent eltiporva,
Nagyra nőtt a bünhalom,
Isten érdemlett haragja
Ellen – ő az oltalom.
Ő könyörg, s az égi villám
Kegysugárrá változik,
S a bünösrül Isten átka
Messze, messze távozik.
Ő erőnk a végcsatában
Mit velünk küzd a halál,
Míg a lélek fölrepülve,
A poralkat sírba száll.
S ő jutalmunk szent fiával –
Hogyha a forró szivet
Égi templomul varázslá:
„Hit, remény és
szeretet.”
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten,
kiadja Emich Gusztáv 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése