Magyarország arcza régen
Szomorú;
Ezer éve, hogy rajta ül
A ború.
És a nemzet, míg sötétlik
Rajt a felhő,
Szivepedve várja, hogy szép
Napja feljő.
Magyarország vig lesz, feljő
Napja még;
Mert népei keble nemes
Lánggal ég.
Egyetértés s az emberi
Szent érzelmek
Minden nagyot, minden dicsőt
Megérlelnek!
Magyarország, szülőföldem,
Szent hazám!
Kit szeretnék, ha téged nem,
Igazán?
Tied az én szivem minden
Dobbanása, -
Hulljon reád harmatként az
Ég áldása!
Forrás: Családi kör 7. szám – 1866. febr. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése