Jut-e még eszedbe: a mikor mi ketten
Ott ültünk, kedvesem az árnyas ligetben?
A mezőn illatos langy szellő bolyongott,
Suttogva lengetvén a hajló falombot!
Ott ültél mellettem, hozzám is hajoltál!
Olyan szép, mint akkor, de soha nem voltál!
Boldogul vert szived, édesen dobogva:
A tiszta szerelem örömét dobogta!
Kezemben tartottam hófehér kis kezed –
oh! ha elmondhatnám, mit szivem érezett!
Csókoltam gyönyörű, ragyogó homlokod,
Szerelmes csókomtól még szebben ragyogott!
Rám néztél szeliden!... susogtál valamit…
Mostan is hallom még szerelmes szavaid!
Mostan is érzem még a csókot ajkamon:
Melyben a szivedet átadtad angyalom!
Forrás: Családi kör 7. szám 1866. febr. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése