Szenvedtem értted
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szivesen.
Hisz pályabérért,
Minő te vagy
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.
De sziv! ki érti
Meg titkodat,
Ki nyugton tűrtél
Villámokat
Most már, midőn int
A béke-part,
Lankadni készted
A vágyó kart.
S ki nem hajoltál
Meg bú miatt,
Üdvtől roskadsz le
Egy csók alatt.
Forrás: Figyelő – Irodalmi és Szépművészeti Lap I. évf. 22.
sz. – Szerkeszti: Szana Tamás – Kiadja Aigner Lajos Pest, 1871. június 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése