Gyermek-kezeddel kis pintyőke lányom
Chopin szárnyával próbálsz szállani,
Lázban, dadogva sírnak zongorádon
A régi költő zengő álmai.
Igy volt. Dadogva, vakmerően
Szórta apád is hajdan énekét,
A hit röpített bátran szállva ködben:
Ki mérte volna, hány törvénybe’ vét?
Most tétován, száz kétség verte vasba,
Rimét ha méri, lelkét kín dagasztja, -
Bronzból szeretne verni új csodát:
Harsogva zúgni át e rossz világon,
Hogy holt hite most millióknak fájjon, -
S hallgatja sírva csukló zongorád.
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 5. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. jan. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése