Szívünk kagylója szülte drága gyöngy,
Piros hegyekből csepp gyémánt göröngy
A könny.
Szemünkből induló kristály-vonat,
Ölében hordoz hús utasokat
A könny.
A Szív-tengerből csergő lágy patak,
Mely arcok sáppadt völgyén át szalad
A könny.
Dal, mit szívünkben halkan valahol
Egy láthatatlan kis kobold dalol
A könny.
A fájdalom, s a szív, ha összeér,
Kettőjük gyermeke e drága vér
A könny.
Megszületik és játszva elpereg,
Mint hazakergetődző gyermekek.
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 4. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. jan. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése