Még drága, balga rímek sírnak Benned,
Még mosolyos a búcsúzó nyaram
S van egypár fénylő, forró sugaram,
Mint rejtett kincse kolduséletemnek…
Ha sohse várt is habzó, teli serleg
Az élet lakodalmas asztalán:
A siralomház végső hajnalán
Még adhatnék és kérhetnék szerelmet…
Mely csókolatlan fonnyadt öregesre:
Vágyban vonagló szegény szájamat
Siralomházi másik árva rab
Még kikendőzné csókpirossal festve…
… Hát aki engem egyszer eleresztett.
Még visszavehet, ha eldobhatott?
(Mely sohse vett és mindig csak adott:
Szelíd kezem ma tétovázva reszket.)
Hát mégse tudja, ellenem hogy vétett
S örökre váltunk akkor ő, meg én?...
(Két könny tüzel a szívem gyökerén
S följajdúl bennem, amit semmivé tett.)
Új ritmusán a lerongyolt hitemnek
Megérti-é ma, hogyha izenek?
(… Hogy nincs több aranyszikrás izenet
Bús, barna bársonyán a két szememnek.)
még drága, balga rímek sírnak Benne
S van egypár fénylő, forró sugaram…
(Siralomház: én búcsúzó nyaram,
Takarj mosolyt ma kolduséletemre!)
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 4. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. jan. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése