Fa tetején sir a fehér keselyű…
Ez a válás, oh, be nagyon keserű,
Én istenem! mért is jöttünk mi össze –
Egy-két jó nap… most könyekben fürösztve.
Muzsikálnak odakünn a faluban,
Lakodalom itt jön már a kapuban;
Mi meg ketten itten állunk megtörve…
Eredj… esküdd másnak azt, hogy: örökre!
Forrás: Nefelejts X. évf. 6. szám, 1868. február 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése