2018. dec. 11.

Szász Gerő (1831-1904): Az utcán




Kis szobámban egyedül merengtem:
Fájt valami keservesen, mélyen.
Egy rémes árny uralgott felettem;
Tán régi vágy, tán kihalt reményem.
Az önkínzás nehéz órája volt:
Midőn elmém harcot kezd szívemmel.
Óh, azt hittem, reám szakad a bolt;
És az ösztön űzött: el innen, el!

Fényes nap volt: nem ragyoghat szebben,
S mint a tenger, hullámzott az utca…
Selyem uszály kacérkodva lebben;
S árva rongyát a szegény csak húzza.
Az az uszály, mely a földet nyalta,
Egy világért nem érne a rongyhoz:
A szegényről szenny maradna rajta.
„Mért jössz ide, eredj innen, dolgozz!”

Pedig milyen forrón szeretnek itt,
A szép szónak vége-hossza nincsen;
A hízelgés kalapot emelint,
Hogy így, meg úgy „áldja meg az Isten!”
De benn a szív nyugtalanul mozdul,
És egy felhő szökik a homlokra:
Hogy mit jelent, látszik a mosolybul;
Mindent elmond a fanyar száj csokra.

A férj és nő karonfogva mennek,
Azt hinnéd: egy földre szállt mennyország;
S bár ajkuk szól, célja van a szemnek,
S a néma jelt mások felé osszák.
- Bűnösebb-e az a hitvány lélek,
Ki e percben előttük halad át,
Minden vágya, hogy nevezzék szépnek,
S festett arccal árulja önmagát.

Ott a sarkon egy koldus könyörög:
Oh, irgalom az Isten nevében!
S bár százakat költnek az örömök,
Itt a nyomor marad, mint volt, éhen.
- Fényes fogat robog el mellette,
S megijednek hangjától a mének:
És a nagy Úr börtönbe vitette;
Nincs kegyelem Krisztus keresztjének.

A nagy utcán egy temetés halad,
A fáklya fény s pompa vetekednek:
Milyen jól fog aludni ott alant,
Ki tárgya volt ennyi szeretetnek!
Az utódok hosszú sora léptet,
A sírástól szemeiket törlék:
Ilyen könnyet ritkán ad az élet;
Ritkán marad ily gazdag örökség.

- Te szép világ, oh, gyönyörű élet,
Mivé tesznek téged az emberek!
Oh, csoda-e, ha a gyönge téved,
És elbukik az erény is velek?
… El innen, el! Ah, itt fojtó a lég!
Légy kis lakom, börtön vagy sír nékem;
Jertek rémek, miket én alkoték:
Tőletek a halál is szebb, - érzem.

Forrás: Nefelejts Szépirodalmi és Képes Hölgydivatlap VIII. évf. 6. szám. Pest, 1866. febr. 11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése