Nekem sápadt, könnyes az arcom,
S utálom azt, aki kacag.
Legrútabbul megcsaltak engem
S gyűlölök minden igazat.
Kezem a rosszé s szenvedőé,
Köszöntöm azt, aki zokog
S harsányan szól számból az átok:
Hadd vesszenek a boldogok!
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 1-2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése