Grätchen – te sejtelmes, drága lélek,
ha álom takarja el meztelen szemed,
mely egy új, egy szebb világot bont köréd,
mint pihenőt ested, oly eszményi szép.
Óh hát, - hadd temessem el hanyatló fejem
dús fiatalságodnak lágy vánkosán,
hogy elterülve a te nagy szépséged felett –
egy álom legyen az én
két szomorú életem.
Mert ezt csupán, ezt vágytam én mindig,
poklokon át semmitől sem félni, -
egy szent örökkévalóság édenében
álmodni hej, álmodni és nem élni!
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 7-8. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése