Éneklős a szám;
a hangfogó lepattant róla
összetört, meghalt a hallgatás,
de halleluját zeng a nóta
rólad Anyám.
Messze van fiad:
az álmokat álmodó Titán,
a nagyokat néző akarás,
aki letört már száz vitán,
amit az Élet ad.
Neked szép voltam:
legszebbet, a legjobbat az emberek között
látta bennem két látó nagy szemed
s boldogan suhant fejem fölött.
Én akartam.
Akartam jót, szépet,
de én is gyarló ember-ember lettem,
kis harcokat harcoló bús gigász.
- Csak ha arcod suhan el felettem:
szép az Élet!
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 9. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése