Küldjél
nékem cipőt, ruhát,
Kalapáljál
jól ekét;
Hadd
zenéljen búzát, zabot,
Dús
tengerit már a rét.
Álmaimat
csókolgassa
Traktor,
ásó, kapanyél;
Mikor
pillám rezgő árnyán
A virradat
fénye kél.
Barázdáim
ölelgesse
Boronáid
tenyere:
Tűzben
kivert kovácsolt érc
Simogató
melege.
Muzsikáló
olajcseppek
Neszt
suttogó dallamán,
Járjon
táncot barack, körte
Mosolyogva
fenn a fán.
S ha majd
a mag vénné serdül,
S sűrűbb
kalászt géped ád:
Ráterítem
asztalodra
Kenyerem
friss illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése