I.
Piros rózsabimbó
Mért mosolyogsz felém?
Mi csillog kelyhednek
ifjú levelén? –
Nem, - mit örömében
Elsírt a tavasz, -
Nem az ég harmatja; -
Az én könnyem az!
Piros rózsabimbó
Mért mosolyogsz felém?
II.
Játszi pilleszárnyon
Szállj el képzelet
A virágillattól
Részeg föld felett.
Szedd fel a tavasznak
Minden kellemét
S ékesítsd fel véle,
Rózsám szép szemét,
Játszi pilleszárnyon
Szállj el képzelet!
III.
Gyöngyvirágot szedni
Nosza jőjjetek
Futkosni szerető
Fürge gyermekek!
A bánat letépett,
És mély sírba vág: -
Hüvös siri hanton
Terem gyöngyvirág.
Gyöngyvirágot szedni
Nosza jőjjetek!
IV.
Holdsugár és szellő
Földre jöttenek
Hogy a májushónak
Rózsát szüljenek.
Szép szerelmesem, jőjj,
Ölelj engemet –
Csókod forró lángján
Öld meg lelkemet.
Holdsugár és szellő
Földre jöttenek.
V.
Ha egy vőlegénynek
Szíve tiszta lesz,
Rózsát rozmaringot
Hű keblére tesz; -
Az én örömem a
Rózsa illatában.
Az én bánatom a
Rozmaring szálában.
Ha egy vőlegénynek
Szíve tiszta lesz.
VI.
Megraboltál engem
Ifjú szép tavasz;
Sugárodat kérem,
Az én kincsem az.
Fürtöm árvalányhaj
Arcom rózsa volt.
S ajkamról a lombok
Fülmiléje szólt.
Megraboltál engem
Ifjú szép tavasz!
VII.
A virágok – lányok
Kitesznek mirajtunk:
Mi ha szépek – mellé –
Már tetszelgők vagyunk.
A gyöngyvirág élet –
Mentő gyógyszert adhat, -
A kis ibolyában
Hol fér annyi illat?...
A virágok – lányok
Kitesznek mirajtunk!
VIII.
Mennyi kín lehet a
Pacsirta szívében?
Jajgató dallama
Elvegyül a légben.
És tavaszi eső
Leszen belőle fent,
Mely a völgybe hullván
Rózsabimbót teremt.
Mennyi kín lehet a
Pacsirta szívében?
IX.
Ha én meghalnék is –
Megél költészetem;
Mert a virágokat
Ápolom, szeretem.
Azoknak lelkével
Majd összevegyülök
S az ártatlan lánykák
Szemébe röpülök.
Ha én meghalnék is
Megél költészetem!
Forrás: Ferenczy Teréz: Minden versei – Nógrádi irodalmi
ritkaságok 1. - Salgótarján, 1983.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése