Én még tudok beszélni
Hisz ifjú vagyok én,
Szeretem a világot
Amely mosolyg felém.
Vágyakozom – leülvén
A virágos gyepen –
Sóhajtni és suttogni
Szép ifjam, kebleden.
Olyan meleg a lélek!
És úgy ragyog szemed
Miként az ábrándos nap
A láthatár felett!
Óh – ha megcsókolnának
Szívem szakadna szét, -
S elpattanna tán a nap
Mint tüzes buborék!
Mily hosszas e tekintet
Ne nézz így… meghalok
A tengert zaklatád fel
Mely szívemen buzog
Amelynek hullámain
Hintáznak angyalok
Rózsa füzért kötözve…
Ne nézz így… meghalok!!
Forrás: Ferenczy Teréz: Minden versei – Nógrádi irodalmi
ritkaságok 1. - Salgótarján, 1983.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése