Boldog az, ki hő keblednek
Napsugarát élvezi
Mert a világ nagy tengerét
Örömek közt – evezi.
Ifjú lélek – és költészet
Mennyi kincs ez, mennyi kéj!
Egy hang tőled: - és a jégszív
Túlvilági lángra kél.
Kezed nyújtád… és barátul
Elfogadtál engemet
Lelked egyetlen sugára
Lángra gyujtá lelkemet.
Hidd el édes költőm! ámbár
Csak barát vagy én vélem,
Lelkesítőbb az nekem, mint
Másoknak a szerelem.
Forrás: Ferenczy Teréz: Minden versei – Nógrádi irodalmi
ritkaságok 1. - Salgótarján, 1983.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése