2013. szept. 18.

Stanislaw Grochowiak (1934-1976) versei





Megittasodás

Van szél, a férfi orrlikát kitárja,
Van ilyen szél,
Van fagy, márvánnyá hűl a férfi álla,
Van ilyen fagy.
Nem vagy te nékem rózsa, nem vagy zsálya,
se „gyöngéd perc a hold fényeinél”
De szél, sötét,
Da fagy, fehér.

Van eső, elváltozik az asszony ajka,
Van ilyen eső.
Van sugár, a női combot kitakarja,
Van ilyen sugár.
Erős kart nem kérsz tőlem, nem akarja
Eszed „bizalmam ékkövét”, de mást,
De sós esőt,
Arany sugárt.

Van hő, a testünket üszökre váltja,
Van ilyen hő.
Van halál, szemünket nyitja a csodára,
Van ilyen halál.
Hol Menyegzőnknek harmat a határa,
Elefántcsontból való torony áll:
Szeplőtlen hő,
Sima halál.

 *

 Évfordulóra

Eltelt egy év. Egy éve alszol, apám.
Felöltöztetjük oltárnak e dátumot.
Kiszámolja anyánk eltört ujjain,
A sírásó a céduláin
Ahogy a drótra tűzdeli.
Volt három hazai háború és termett
Négy őszibarack a kicsi fádon,
Ötször villám ütött ebbe a télbe,
Hat méhecske a kasban nem ébredt föl tavaszra.
Hát bátran a számokkal – Millió hadak,
Ó, milliárd hangya serdült föl a bolyba.
Apám, a kis számokhoz légy kegyelmes,
Mert ismersz-é nagyobbakat –
Csak te tudod,
Te,
Egyedül –

*

 Jákob harca az angyallal

Te engem kővel kenyérrel templommal
Én Téged bordáimmal

Te – mint iker-bárddal – szárnyaddal fegyveresen
Én- homlokom ráncaival

Mögötted nehézgyalogság tüze griffek
Mögöttem – csak a sír

Te engem hajnallal nővel csuporral
Én Téged sírhalommal

(NAGY LÁSZLÓ fordításai)

(Forrás: Nagyvilág – Világirodalmi folyóirat XIX. évf. 6. sz., 1974. június, 853-854. old.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése