Stanislaw Grochowiak (1934-1976) versei

Megittasodás

Van szél, a férfi orrlikát kitárja,

Van ilyen szél,

Van fagy, márvánnyá hűl a férfi álla,

Van ilyen fagy.

Nem vagy te nékem rózsa, nem vagy zsálya,

se „gyöngéd perc a hold fényeinél”

De szél, sötét,

Da fagy, fehér.

Van eső, elváltozik az asszony ajka,

Van ilyen eső.

Van sugár, a női combot kitakarja,

Van ilyen sugár.

Erős kart nem kérsz tőlem, nem akarja

Eszed „bizalmam ékkövét”, de mást,

De sós esőt,

Arany sugárt.

Van hő, a testünket üszökre váltja,

Van ilyen hő.

Van halál, szemünket nyitja a csodára,

Van ilyen halál.

Hol Menyegzőnknek harmat a határa,

Elefántcsontból való torony áll:

Szeplőtlen hő,

Sima halál.

 *

 Évfordulóra

Eltelt egy év. Egy éve alszol, apám.

Felöltöztetjük oltárnak e dátumot.

Kiszámolja anyánk eltört ujjain,

A sírásó a céduláin

Ahogy a drótra tűzdeli.

Volt három hazai háború és termett

Négy őszibarack a kicsi fádon,

Ötször villám ütött ebbe a télbe,

Hat méhecske a kasban nem ébredt föl tavaszra.

Hát bátran a számokkal – Millió hadak,

Ó, milliárd hangya serdült föl a bolyba.

Apám, a kis számokhoz légy kegyelmes,

Mert ismersz-é nagyobbakat –

Csak te tudod,

Te,

Egyedül –

*

 Jákob harca az angyallal

Te engem kővel kenyérrel templommal

Én Téged bordáimmal

Te – mint iker-bárddal – szárnyaddal fegyveresen

Én- homlokom ráncaival

Mögötted nehézgyalogság tüze griffek

Mögöttem – csak a sír

Te engem hajnallal nővel csuporral

Én Téged sírhalommal

(NAGY LÁSZLÓ fordításai)

(Forrás: Nagyvilág – Világirodalmi folyóirat XIX. évf. 6. sz., 1974. június, 853-854. old.)