John Whiting (1917-1963): Miért?

Die Ros’ ist ohn’ Watum, si blűhet, weil sie blűhet,

Sie acht’t nicht ihrer selbst, fragt nicht, ob man sie siehet.

Angelus Silesius

SZEREPLŐK:

JACOB, a kisfiú

HENRY, az apja

ELEANOR, az anyja

MAX, az unokabátyja

SARAH és AMY, a nagynénjei

GREGORY, a nagyapja

ELSŐ SZOLGA

MÁSODIK SZOLGA

SZÍN:

Bútorozatlan Padlásszoba. Éjjel. Gerendázott födém. Nincsenek ablakok, egyetlen csupasz villanylámpa áraszt világosságot. A háttér közepén ajtó. Az előtér jobb oldalán az egyetlen bútordarab, egy támlásszék látható. A lámpa jobboldalt alacsony fapolcon áll. Mikor felmegy a függöny, kisfiú ül a széken. Pizsama van rajta. Jacob a neve. Hacsak nincs más utasítás, mindvégig maga elé néz, mintha se nem látná, se nem hallaná a történteket. Pillanatnyi szünet után kintről az ajtót kulccsal kinyitják. Jacob apja, Henry jelenik meg, a fiú bal oldalához lép.

HENRY:        Tudod jól, miért vagy itt.

Jacob mintha meg akarna szólalni.

HENRY:        Egy szót se! Tudod jól, ugye? Rossz fiú vagy. Azt akarom, hogy megértsd! Rakoncátlan fiú vagy. Kérj bocsánatot! Rajta, mondd, hogy megbántad! Mindnyájan megbánunk dolgokat. Kérj bocsánatot! Jobb lesz. Neked is, meg a többieknek is. Mindenki örülni fog. Te is. (Lassan áthalad a szék jobb oldalára.) Tudod jól, hogy rossz voltál. Nagyon rossz. Rakoncátlan. Nagyon megbántottál. Anyádat is megbántottad. Igen, Jake, az anyádat is. Nagyon megbántottad. Ugye, jóváteszed? (Letérdel Jacob mellé.) Ugye? Lásd be, hogy helytelenül cselekedtél? Nézz rám, Jake! Mondd, hogy rossz fiú voltál!

Jacob anyja, Eleanor lép be. Felsikolt.

ELEANOR     Ne! (A szék bal oldalához ugrik.)

HENRY          Hozzá sem érek. (Fölegyenesedik.) Hozzá sem értem.

ELEANOR     Meg ne üsd!

HENRY          Eszem ágában sincs megütni. Higgadt vagyok. Az Isten szerelmére, Eleanor, hág megütöttem valaha is? Mindig megértő voltam. Csak azt akarom, ismerje el, hogy rakoncátlan. Hogy rossz fát tett a tűzre. És kész.

ELEANOR     (Jacobhoz) Kérj bocsánatot, Jake! Kérj  bocsánatot Anyától!

HENRY          Gőgös. (A színpad jobb szegélyéhez lép.)

ELEANOR     Ugyan, hisz kicsi még.

HENRY          A feje búbjáig tele van büszkeséggel.

ELEANOR     (Jacob mellé térdel) Figyelj rám, Jake! Rossz voltál. Gonosz. Nem, ez talán túlzás.

HENRY          Igenis gonosz volt. (Visszamegy a fiúhoz.) Hát nem volt szép nap ez a mai, Jake? Együtt volt a család. Jól érezted magad, igen, jól érezted magad. Tudom, hogy jól érezted magad. Láttam, amikor nevettél. Boldog voltál. Igen, boldog. Idáig rendben is volna minden. Mindnyájan azt akarjuk, hogy jó napunk legyen. Emlékezetes napunk. Nagypapa miatt. És az is volt. Nagyon jó nap volt, annyi szent. (Megáll.) Amíg nem követted el azt a rakoncátlan dolgot. Ahogy anyád mondja, azt a gonosz dolgot. Mindegy, megesett. A nap el van rontva. Semmi sem teheti jóvá. Már semmi. Pedig kár. Semmi sem teheti jóvá. De bocsánatot kérhetsz, Jake. Kérj bocsánatot!

Csend.

ELEANOR     (felkel, a balközép felé indul) Nem érti, mit tett. Egyszerűen nem érti.

HENRY          (a szék mögött Eleanor jobb oldalához lép) Lehet, hogy nem érti, mit tett, de meg kell értenie, hisz a lehető legvilágosabban elmondtam neki, hogy helytelenül cselekedett.

ELEANOR     Ez nem elég. Értsd meg, ez nem elég. Meg kell értened. Én értem.

HENRY          Ostoba vagy.

ELEANOR     Semmi mást nem akarok, csak hogy elmagyarázd neki.

HENRY          Szóval alakoskodik? Mindent rám akarsz kenni, mi? Hogy a végén beismerjem, én követtem el hibát? Vallomásra akarsz bírni. Térdre akarsz kényszeríteni. Ismerlek jól. A nyugalmas élet a mindened. Semmit sem kívánsz, csak nyugalmat.

ELEANOR     Dehogy. Csak azt akarom, hogy magyarázd el neki.

Csend.

HENRY          (visszalép Jacob bal oldalához) Könnyű félrelépni, Jake. Ha nagyobb leszel, meglátod, milyen könnyű. Az ember bajt okozhat. Megbánthat másokat. De nem szabad ilyesmit csinálni. Mint amit ma csináltál. Nem szabad, mert… (megakad, elhallgat.)

Csend.

HENRY          (felordít) Mit gondolsz, ki vagy te?

Csend.

HENRY          (lehiggadva) Miért tetted? Nem fér a fejembe. Rajta, miért tetted?

ELEANOR     Nem tudja.

HENRY          Azt legalább tudja, hogy be van zárva. (Jacobhoz, miközben a háta mögött átmegy a jobboldalra.) Ezt tudod, igaz? Tudod, hogy büntetés alatt állsz.

ELEANOR     Most lesz egy kis időd, hogy végiggondold, mit tettél.

HENRY          Úgy is van. Mert mi szeretünk téged. Nagyon szeretünk. Meg akarunk bocsátani neked. Rajta, kérj bocsánatot!

ELEANOR     De hisz el se magyaráztad még neki! Lásd be!

HENRY          Tudom. Térdre akarsz kényszeríteni. Őelőtte.

ELEANOR     Én csak…

HENRY          Mi rosszat csináltam? Mit? Vallomást akarsz tőlem. Tudom. Tudom, mire fűlik a fogad.

ELEANOR     (Jacob bal oldalához lép)… Azt akarom, hogy megértse, és kész.

HENRY          Vannak börtönök. (A szék mellé guggol.) Figyelj rám, Jake, a világon mindenütt bezárják az embereket. Börtönökbe. A rossz embereket, a gonoszakat. Akik bajt okoztak. Mint ma te. Egyedül ülnek. Kis szobákban. Körbe-körbe járnak. Az udvarban. Odakünn (az ajtóra mutat), akik odakünn élnek, azok a többiek. Mi vagyunk a többiek. Mi szabadok vagyunk. Rendesek vagyunk. Nem rombolunk. Jók vagyunk. Érted, Jake? Jók vagyunk. Akik meg be vannak zárva, azok rosszak. Rosszak, Jake. Némelyikük annyira rossz, hogy soha sem eresztik ki onnan. Meghalni is odabenn halnak meg. Elpusztulnak. Senki sem látja őket többé. Soha. (Megáll.) Kérj bocsánatot, Jake!

Csend. Henry fölegyenesedik, és lép egyet jobbra.

ELEANOR     Tudod-e, Jake, min gondolkodom most? (Mosolyog.) Azon, hogy mi lesz belőled, ha felnőtt leszel.

HENRY          Elfelejtetted, mit tett?

ELEANOR     Nem. Dehogy.

HENRY          Akkor min mosolyogsz? Miért beszélsz a jövőről?

ELEANOR     Mert azt akarom, hogy mellettem maradjon. (Letérdel a szék mellé.) Azt akarom, hogy mellettem légy, Jake. Szükségem lesz rád. Mindig. Sohasem szabad elhagynod engem. Ha apád is úgy akarja. Légy jó fiú!

Max lép be az ajtón. Fiatal ember.

MAX              (Henry bal oldalához lép) Henry bácsi, anya tudni szeretné, mikor mégy vissza?

HENRY          (Karon fogja Maxet) Nézd csak, Jake, itt van Max, az unokabátyád!

MAX              (Eleanorhoz) Anya szerint már rég végeznetek kellett volna ezzel.

Eleanor fölemelkedik.

HENRY          Úgy tudom, mindig szeretted Maxet. Vagy csak mutattad? Nem vagy szomorú? Úgy volt, hogy Max zongorázik, és énekel. És úgy volt, hogy te is lemehetsz, Jake. Lemehetsz a felnőttek közé, és te is hallgathatod.

MAX              (Eleanorhoz, miközben odalép hozzá a szék mögött) Még ilyet! Én nem úsztam volna meg ilyen könnyen, mikor gyerek voltam.

ELEANOR     Hiszen nem is érti.

HENRY          Max vicces nótákat fog énekelni. És te is lejöhetsz, Jake. Miután bocsánatot kértél. Kérj bocsánatot!

Csend. Max Jacob mellé kuporodik, felnéz rá.

MAX              Ejnye, mire vársz, öcskös? Ne rontsd el az ünnepséget! Nagyapának már nem sok öröme telik az életben. Ő már nem fickándozhat. De teelőtted még ott van az élet, Jakey. Ha rendesen viselkedsz. Ha bocsánatot kérsz. Azért kell bizonyos dolgokban rendesnek lenned, hogy más dolgokban rossz lehess. Értesz engem? Mondd, hogy szánod-bánod, te rossz fiú! És akkor előtted áll az egész élet. Érted már? Hallgass Maxre! Ha tudnád, mit tartogat számodra az élet, dehogyis akarnád eldobni magadtól ilyen könnyen. Ejnye, no, hisz fel akarsz nőni, nem igaz? Akkor mondd, hogy: bocsássatok meg nekem!

Csend.

HENRY          Nincs ennek lelke.

MAX              Nekünk talán van? De őszintén.

HENRY          Lelket kell önteni belé.

MAX              Ez már a ti dolgotok. (Fölkel, és Eleanor mögött átmegy a színpad hátterének jobb felébe.)

HENRY          (Jacobhoz) Úgyse győzhetsz! Egyelőre nem! Mentsd, ami menthető, te kis ütődött!

Csend.

HENRY          (fenyegetően közeledve Jacob felé, hangosan) Majd én megtanítlak!

Csend.

ELEANOR     (balról a szék mellé térdel) Emlékszel, amikor kisfiú voltál?

HENRY          Úgy van. Amikor imádkozni tanítottalak.

Max előrelép.

ELEANOR     Tudsz még imádkozni?

HENRY          Persze, hogy tudsz.

ELEANOR     (Henryhez) Drágám, én olyan boldog vagyok.

HENRY          (leguggol) Rajta, tegyünk egy próbát, Jake. Apád kedvéért, csak rövidet. Majd én elkezdem. Édes Jézus, légy vendégünk. Folytasd. (Vár.) Pedig régebben imádkoztál. Igen, imádkoztál. Emlékszem rá, ha te nem is. Térden állva. Hát nem borzasztó? Szép kis firma vagy. Megszeged az ígéretedet, amit Jézusnak tettél, tudd meg. (Fölkel.) Gondolj bele, Jake! Jake! Amit Jézusnak tettél. Hát szabad ezt? Szabad?

Csend. Sarah jön be, és jobbról Max mellé lép.

MAX              Anyu, Jake olyan rakoncátlan! Nem hajlandó bocsánatot kérni azért a szörnyűségért. El fog kárhozni, mérget vehet rá. Apukája megígérte neki, hogy lemehet, hallgathatja a muzsikámat, ha megbánja bűnét. De csak hallgat mint aki megkukult. Anyu, ez a gyerek elkárhozott.

SARAH          (kezét Max karjára téve) Te jó fiú vagy, Max. Mindig engedelmeskedtél apádnak. Amíg élt.

MAX              Anyu, én teljes szívemből szerettem Aput.

HENRY          Ez a gyerek nem szeret senkit. (A színpad jobb szegélyéhez húzódik.)

ELEANOR     Engem szeret!

HENRY          (megfordul) Téged?

ELEANOR     Engem szeret!

HENRY          (Jacobhoz) Szereted?

ELEANOR     Szeret.

HENRY          (Jacobhoz) Szereted anyádat?

Csend. Henry felnevet.

ELEANOR     Nem az a fontos, hogy kimondja. (Fölkel, és elhalad a szék mögött.)

HENRY          Ez a te szerencséd. Mert sohasem fogja kimondani.

SARAH          (tesz egy lépést a közép felé) Istenem, ez a gyerek nem érti, milyen öröm is szeretni. Mondhatom, szép. Nem érti a meghódolás örömét. Bezzeg én. Míg el nem szakították tőlem a férjecskémet. Borzasztó volt arra ébredni, hogy nincs kinek meghódolni többé.

MAX              Én még itt vagyok neked, anyu.

SARAH          Aranyoskám!

MAX              Ui, ui.

SARAH          Édeském!

MAX              Ui, ui.

SARAH          Puszi, puszi, puszi!

MAX              Ui, ui,ui, drága!

Max és Sarah összecsókolózik. Henry Jacob fölé áll, és nézi.

HENRY          Annyi mindent vártam tőled. Már a kezdet kezdetén. Minden meseszép volt. Hangulatvilágítás, halk zene. Arc az archoz simult, úgy táncoltunk. Fiatal voltam. Sírhatnék a gondolatára. Így ahogy mondom. (A szék mögött Eleanor felé indul, a kezét keresi. Hozzá beszél.) Emlékszel,milyen terveket szőttünk? Hogy milyen legyen a mi fiunk? Két lábon vagy négykézláb járjon? Úgy döntöttünk, emlékszel, hogy két lábon. Hogy a feje közelebb legyen a fellegekhez. TE akartad így, hisz imádtad a lila verseket. Én úgy gondoltam, minél több lábbal tapad a földhöz, annál realisztikusabban látja a világot. Te megcsókoltál, én pedig behódoltál. És épp olyan lett, mint amilyennek elképzeltük. Úgy látszott, minden a legnagyobb rendben. Emlékszem, milyen boldogok voltunk? Emlékszel a hosszú téli estékre, amikor az iskolai évkönyvet meg a fiúk pályaválasztási tanácsadóját bújtuk, ő meg csak szellentett a kiságyában? Kacagtunk és nagyon, de nagyon szerettük. (Jacobra mered.) Ezt a kis bűnözőt.

ELEANOR     Rossz a memóriád. Túlzol. Úgy született, mint bármely más kisgyerek. Többé-kevésbé. Későre járt. Fáradt voltál. Én majd elaludtam. Semmi különös vagy csodálatos nem volt az egészben. Persze, hogy már kicsi korában beszéltünk az iskoláról, meg hogy mi lesz belőle, ha felnő. De csak azért, mert mindig a pénzre gondolsz. Elejétől fogva magunkra gondoltunk, nem pedig rá.

Henry elereszti Eleanor kezét, s elindul jobbra.

HENRY          Már megint a pártját fogod. Ez nem a megfelelő alkalom. Ha olyan nyámnyila lennék, mint te, már rég a sírba kergettél volna. Merj szembeszállni ezzel a kölyökkel!

ELEANOR     (a szék mögött, Jacobhoz) Megbántad, amit tettél?

HENRY          (Eleanorhoz) Hát te?

Csend. Eleanor félig hátat fordít a nézőtérnek.

MAX              Anyu, én aranyos voltam, mikor kicsi voltam?

SARAH          Imádnivaló.

MAX              Egyszer is be kellett hogy zárjál?

SARAH          Sohasem.

MAX              Egyszer sem?

SARAH          Soha.

MAX              Egyszer is meg kellett, hogy dádázzál?

SARAH          (némi szünet után) Egyszer.

MAX              Ui, ui, anyu.

Amy jön be, végiglépdel a színpad közepén.

AMY               Lent kellett hagynom Apát. Ez mégsem való.

MAX              (Sarah előtt átmegy Amyhez) Fel akarna jönni?

Jacob ránéz Amyre.

AMY               Hisz tudod, milyen. A világért sem maradna ki bármilyen mókából. De nem tudom felráncigálni a tolószékét a lécsőn.

MAX              (elindul a színpad háttere, az ajtó felé) Nagyon szeretem nagypapit. Nem hagyom egyedül, értitek?

Max kimegy.

SARAH          Nohát, Jake, most nézd meg jól Amy nénédet! Nagyon jó asszony!

A szék mögött álló Eleanor ismét a nézőtér felé fordul. Jacob maga elé néz.

AMY               Kérlek, Sarah!

SARAH          De igen, Amy. Jó asszony vagy.

AMY               Dehogy, Sarah, én épp olyan gonosz bűnös vagyok, mint a kis Jake. Csak én bűnbánó vagyok. Minden esetben.

SARAH          (Kezét Amy karjára téve) Ó, te nyájas, szép teremtés! Csodálatos vagy, mint… mint a balzsam.

AMY               Már bocsánatot kért?

HENRY          Még nem.

AMY               Talán segíthetek. (A szék bal oldalához térdel. ) Jake, mikor kislány voltam, olyan idős, mint te most, a világon mindent magamnak akartam. Azt hittem, szép vagyok…

SARAH          Az is voltál, Amy.

AMY               Meg tehetséges…

SARAH          Az is voltál.

AMY               Meg szeretnivaló.

SARAH          Henry, ugye az volt?

AMY               Én azt hittem, mindenhez jogom van. Egy álom rabja voltam…

SARAH          Fogd rövidre, Amy! Térj a tárgyra. Mesélj a börtönlátogatásaidról. Végigjárod a kórtermeket. Imádod az elmebajosokat.

AMY               Eljárok a foglyokhoz, Jake. Néha a halálraítéltekhez. Gyakran megfogják a kezemet, és bocsánatért esdeklenek. Te is megteheted. Most rögtön. Megteszed?

Csend. Jacob meg sem moccan.

AMY               Bejárok a kórtermekbe. Nincs ott hirtelen halál, csak körülményes visszanövés a természetbe. Van ott egy ember, aki már csak egy merő száj, mindig az áldásomat kéri. Te is kéred? (Megáll.) A diliházban hozzám szaladnak. Szeretet sugárzik a kedves, gyerekes képükről. Oly nagy bennem a bizalmuk. Egy este mereven feküdt ott egy fiatal lány. Molylepkék telepedtek a szemére, s ott pusztultak. Az őrültek nem tanulhatnak tőlem hitet és derűt. Te tanulhatsz.

Csend.

HENRY          Fel sem fogod, mi mindent áldozott fel Amy nénéd, hogy vigasza legyen ezeknek az embereknek? Nincs benned tisztelet? A szeretetét kínálja, és te nem kérsz belőle.

AMY               Nem számít, Henry. (Fölkel.)

HENRY          Nagyon is számít, Amy. Annyira beképzelt, hogy többnek hiszi magát a halálraítélteknél, a betegeknél és az őrülteknél? Legalább nyugtázhatná, mennyi áldozatot vállalsz. Te gyönyörű lány voltál, Amy, amikor mi még gyerekek voltunk. Megérte? Érdemes volt másoknak áldoznod az életedet?

AMY               Hát persze, Henry, ha van, aki elfogadja. Bezzeg ez az ebadta fiatok. Ez a mocsok féreg.

SARAH          Nem is értem, hogy lehetett nektek ilyen gyereketek. Hogy lehet a mi remek, imádnivaló fivérünknek ilyen gyereke, Amy?

AMY               Talán átok ül rajta.

SARAH          Istentől, kedvesem? Mert hogy a gyerekek Istentől jönnek, hisz tudod.

AMY               Persze ne hidd, Henry, hogy nincsenek konok bűnözők, akik nem bánják meg vétkeiket. Van beteg is, aki néma csendben pusztul el. Van őrült, aki csak nevetk és elfordul. Van, akinek nincs szüksége a többiekre. A pokolba velük! (Elhúzódik balra.)

HENRY          (letérdel Jacob elé) Mondd, hogy megbántad! Mindent megteszek, mindent megadok neked? Jacob! Figyelj rám! Hallottad, mit mondott Amy! Térj meg az ünneplő családodhoz, amíg nem késő! Tarts velem! Szépen kérlek! Drága fiacskám! Térj vissza, térj vissza közénk!

Csend. Eleanor felsír, s egy lépést távolodik a nézőtértől. Hosszú csend.

HENRY          Térj vissza!

Két szolga jelenik meg. Gregoryt, Jacob nagyapját hozzák konyhaszéken. Gregory vén s olyan magatehetetlen, mint egy elhajított bábu. A szolgák leteszik a színpad előterének közepén, szemben a kisfiúval. Max is utánuk jön a szobába.

MAX              Ahogy mondtátok: a világért sem maradna ki a mókából. (Sarah mögött átmegy a színpad előterének bal oldalára.)

SARAH          Apa, Jake nem hajlandó bocsánatot kérni.

GREGORY    Mit számít?

A szolgák hátul, középen megállnak.

ELEANOR     Hogy-hogy mit számít? Talán nem kéne bocsánatot kérnie? Lejöhet közénk úgy, hogy nem kér bocsánatot?

GREGORY    Nem erről van szó. Hanem arról, hogy már késő.

ELEANOR     Késő?

GREGORY    Igen. Hová is lennénk, ha minden bűnözőt futni engednénk, csak kérjen bocsánatot?

Jacob Gregoryra néz.

ELEANOR     Fel sem fogja, mit tett.

GREGORY    Senki sem fogja fel, mit tett. Ez szerinted mentség, te buta liba. Mindig is buta liba voltál.

HENRY          Én is mondom neki, apa.

ELEANOR     (Gregoryhoz) Kérem, próbálja meg rávenni, hogy bocsánatot kérjen!

Gregory és Jacob egymásra bámul.

GREGORY    Miért vegyem rá? Már nem számít. Az én koromban legalábbis. Én mondom az ilyesmi nem fontos. Csak egy dolog számít, amit úgy hívnak, (habozik) igazság.

Jacob ismét maga elé mered.

MAX              (Sarahhoz) Igaza van. Rengeteget számít. Hová is lennénk enélkül?

GREGORY    Tud valaki jót is mondani a fiúról? Akármilyen apróságot. Rajta, ki vele!

ELEANOR     Hozzám mindig nagyon aranyos volt. Nagyon szeretett.

MAX              (mintha újságcímeket szavalna) „A gyermeken az anyai szeretet nem segít.”

AMY               (balról Gregory széke mögé lép) Mind imádja az anyját. Csügg az anyja emlékén. A bitófán, a bárd alatt. „Mama, szeretlek!”

GREGORY    Lelkiismeret-furdalása volt-e?

HENRY          Attól tartok, nem volt. Miután fölfedeztem a bűntettet, bementem hozzá. Az ágyban ült. zselét evett, és tejet ivott hozzá.

GREGORY    Mintha mi sem történt volna?

HENRY          Igen.

MAX              „Lesújtó jelenet. Az apa tanúvallomása. Beismeri fia bűnét.”

GREGORY    Korábbi rendellenességek?

HENRY          Régebben az ágyába vizelt. De túl van rajta.

MAX              „Feltűnést keltő orvosi szakvélemény.”

GREGORY    Térjünk a tulajdonképpeni bűntettre. Sarah, te láttad?

SARAH          Már hogy láttam volna? Elfordítanám a szememet. Nem szoktam efféle dolgokhoz. Kérdezd meg Maxet! Én csak a szépet szeretem.

MAX              Tényleg így van, nagypapi.

SARAH          Kerülöm az ocsmányságokat. Elfordítanám a szememet olyasmiről, amit Jake tett.

ELEANOR     Akkor honnan tudtad, hogy ocsmányság?

SARAH          (kiáltva) Én talán nem olvasok újságot? Tudom, milyenek a férfiak. (Jacobra mutat.) Mint ez is! Nem volna szabad tűrni!

Max a védelmére siet, karjával körbefonja.

GREGORY    Amy, te mindenhez hozzászoktál. Minden furasághoz. Elmebajhoz, betegséghez, mindenhez. Neked mi a véleményed? Mennyire volt ocsmány ez a dolog?

AMY               (Gregory székének bal oldalán) Megbocsáthatatlan volt. Az én tapasztalataim szerint. Bűntett. Rémtett.

GREGORY    (Jacobhoz) Hallod ezt? Most mit vársz tőlünk? Visszafogadjunk, mint kisfiunkat? Reménységünket, jövőnket. Ezt nem várhatod.

MAX              „A bíró összegez.”

HENRY          Apa, én megpróbáltam elmagyarázni neki, hogyan élünk.

GREGORY    Megértette?

HENRY          Azt hiszem, megértette, hogy a visszafelé vezető út hosszú és nehéz.

GREGORY    Én már öreg vagyok, nem mehetek visszafelé, fiam.

HENRY          (gyengéden) Apa, most Jacobról van szó.

GREGORY    A kis Jacobról? Mit tett?

AMY               (kurtán) Létezik, apa. Nézz rá, ott van előtted. Létezik, van.

Gregory a gyerek felé fordul, rámered.

GREGORY (hangosan felnevet) Jóságos Úristen! Nem nekem kell kieszelnem a büntetésedet. Vigyetek el!

MAX              „Óriási szenzáció. A fiút elítélték.”

GREGORY    Vigyetek el!

A két szolga székébe emeli Gregoryt. Amy a színpad hátterének balközepébe megy át.

SARAH          Ugye, elénekelheti Max azt a nótáját? Az ügynök anyósát? Külön erre az alkalomra tanulta.

GREGORY    Jól van, Max elénekelheti a nótáját.

MAX              Ui, köszi, nagypapi.

SARAH          (Max felé fordulva) Ha becsípnék, ugye majd támogatsz, édesem!

MAX              Hát persze, anyuka.

A szolgák kiviszik Gregoryt a szobából. Sarah és Amy utánuk megy. Max is az ajtóhoz lép.

ELEANOR     (Henryhez) Hadd maradjak mellette!

HENRY          Eridj innen!

MAX              „Csődöt mond a kegyelmi kérvény.”

Max kimegy. Eleanor utánamegy, becsukja az ajtót. Henry és Jacob kettesben marad.

HENRY          Mikor minden lezajlik, ketten maradnak, hogy szembenézzenek egymással. A hóhér és áldozata. És ha már ide jutottunk, Jake, ha már idáig jutottunk, hogy magunkra maradtunk, mi közünk van egymáshoz? (Lassú léptekkel hátulról, a színpad közepe felé megkerüli a széket.) Nincs köztünk gyűlölet. Nincs köztünk szeretet. Nincs köztünk semmi. Mert pontosan annyit várunk egymástól, amennyit várhatunk. De a hóhér élve távozik a vesztőhelyről. Ez nem járja. Szegény szerencsétlen!

Csend. Mikor Henry újra megszólal, egy második hang is hallható: Henry felerősített, függetlenedett hangja. Az alább következő szöveget mondja. Henry is elmondja ezt a szöveget, s közben tudatában van a második hangnak. Körbekémlel, igyekszik túlkiáltani. Majd elbizonytalankodik, megcsuklik a hangja, aztán sebesebben beszél, hogy beérje a második hangot, és az könyörtelenül vonszolja maga után az utolsó pillanatig.

HENRY          Így kell lennie. Mert mi jók vagyunk. Mi, a kintiek. (Az ajtóra mutat.) Jó emberek vagyunk. Tisztességesen élünk. Megbántuk, hogy a világra jöttünk. Őszintén fájlaljuk, hogy vagyunk. Szánjuk-bánjuk a létezésünket. Ezért szabadon távozhatunk. Oda mehetünk, ahová tetszik ezen a pirinyó, aprócska világon. Nem vagyunk bezárva, ó, dehogy. (A színpad bal oldalán előre lép a nézőtér felé.) Először is az anyaméh biztonságos szabadsága a miénk. Aztán a család szabadsága. Aztán az a szabadság, hogy szeretünk. Mi több, hogy bennünket szeretnek. És végül miénk a sír szabadsága. Mi több, hogy bennünket szeretnek. És végül miénk a sír szabadsága. (Visszatér a színpad közepébe.) Mindez a tiéd lehetett volna, ha bocsánatot kérsz, Jake. Hát nem érted, miről maradtál le? Hogy lehettél ilyen makacs? Azt kínálták fel neked, amire mindenki vágyik. És te nem kértél belőle.

Csend. Újra rákezd a második hang. Henry hebegve követi.

HENRY          Csak magadat okolhatod. Itt vagyunk például mi ketten. Nem érzünk egymás iránt semmit, amit apa és fia szokott. Vagy akár csak két felebarát. Te itt vagy bent, én meg…

HENRY          hangja (egymagában) Idekinn.

HENRY          Te vagy a hibás. Csak te. Először: roppant bűnt követtél el. Másodszor: nem tettél bűnbánó vallomást. Vallomást. Te vagy a hibás. Csak te. Én nagyon is akartalak szeretni. Azt akartam, hogy te meg én együtt legyünk. szeretni akartalak. És most…

HENRY          hangja Azt kívánom, bár meg se születtél volna!

HENRY          Nem!

HENRY          hangja Azt kívánom, bár meg se születtél volna!

HENRY          (suttogva) Azt kívánom, bár meg se születtél volna.

Csend. Egy zongora játéka hallik alulról: népszerű dalocska. Nevetés hangzik.

HENRY          (egymagában) Most pedig lemegyek. (A szék mögött a jobb oldali polchoz lép.) Csatlakozva a társasághoz. Ma este idefenn maradsz. Nagyon rakoncátlan fiú voltál, Jake. Bűnhődnöd kell. Reggel feljövök. Remélem, akkor az én igazi fiacskámat találom itt. (Kihúzza a villanylámpa zsinórját, s a lámpával az ajtóhoz indul.) Azt a fiút, akit szeretni akarok.

Henry kimegy. Bezárja az ajtót. Lent szól a zongora. Jacob feláll. Előrejön, és a nézőtérre mered. Vár, hátha szól valaki. Ki mond akár egy szót? Senki. És ha megszólalnánk, ugyan mit mondanánk? Jacob sarkon fordul, és a színpad hátterébe, a sötétségbe indul. Szól a zongora. Eldől a szék. Szemünk megszokja a sötétet. Látunk. Jacob felakasztotta magát, az egyik gerendán lóg. Ide-oda leng pizsamájának zsinórján, a pizsamanadrág a bokájára csúszott. Hasznavehetetlen tárgy: csontzsák. Olcsó hús henteskampón. Még mindig szól a zongora, hangzik a nevetés, amikor lemegy a

függöny

HERNÁDI MIKLÓS fordítása

(Forrás: Nagyvilág – Világirodalmi folyóirat XIX. évf. 6. sz., 1974. június, 861-870. old.)