A mennyboltnak mindenik csillagját
Lehozom, ha kéred;
A rengeteg minden vad szörnyével
Viaskodom Érted;
A pacsirta mindenik nótáját
Eljátssza majd lantom;
A kerek föld kincsét – drágaságát
Mind Elédbe hordom;
A fénylő nap legszebb sugarából
Fonom koronádat:
S mint az árnyék, loppal-titkon
Megyek csak Utánad!
De majd, ha a csillagokra ráunsz,
S nem vakít el fénye;
A rengeteg minden szörnyetegje
Le lesz immár győzve;
A pacsirta bűbájos nótáit
Ha mind eldaloltam;
S félreteszed a sok drágakincset,
Amit Eléd hordtam;
Ha leveted fénylő koronádat,
Szerelemre vágyva;
Hogyha majd a szíved láng emészti:
Gondolj rabszolgádra!
(Forrás: A Jövendő – Irodalmi, művészeti és kritikai szemle – I. évf. 10.sz. 1910. júl.1., Hódmezővásárhely)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése