Meghalt a rét, - a pipacs, - a búzavirág.
Dísztelen ágyba megyen pihenni a nap,
Szomorúan hajtja le fáradt, vörös fejét,
Még szomorúbb, mocskos, barna felhők alatt.
Társa is búsan jön: az alkonyi szellő
A nagy vén fák sudarán szomorún zizeg.
Valami tompa, nagy jaj hangzik el messze...
Csitt!... Halott van!...
A tavasz lánya halt ma meg.
Gyászoló fátylát a messze keletről
Az éj lánya hozza nagy gyászban előre,
Könnyes harmatot sírva reáteríti,
Sárga búzakeresztes, bús temetőre.
(Forrás: A Jövendő – Irodalmi, művészeti és kritikai szemle – I. évf. 11.sz. 1910. júl.15., Hódmezővásárhely)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése