Nadányi Zoltán: Aludj angyalka

Kint csúnya, sűrű, sanda köd,
mindenkit ázott bunda föd,
most jobb is tán feküdni bent,
majd szép leszel, friss és pihent,
tavasszal ötkor felkelünk,
most se napunk, se reggelünk.
Párnádra ernyős lámpa tűz,
aludj angyalka, drága szűz.

A zöld goblent baloldalon,
ábrákat a spanyolfalon,
unalmas angol könyvedet,
mit nénikéd öledbe tett,
elnézed fekve, napokig,
míg apró lázad elkopik.
Párnádra ernyős lámpa tűz,
aludj angyalka, drága szűz.

Tudom: kerek két térdedet
titokban összeérteted
és átfut testeden a hő,
vigyázz, mert fokról-fokra nő!
vigyázz, mert elkap, rázva ráz,
dirib-darabra tör a láz!
Sátán szeme párnádra tűz,
aludj angyalka, drága szűz.

(Forrás: Nadányi Zoltán összegyűjtött versei – Argumentum 2006. )