Fut a paszuly a karóra,
büszkén néz le a bokorra,
szégyelli a rokonságot,
tagadja a komaságot.
Tanyám átal megy a csőszné,
megszólítja a béresné.
- Zsuzsa! Zsuzsa! – Így, nevén csak,
hisz tavaly még együtt laktak.
Zsuzsa, Julcsa, egyidősek,
egy tűzhelyen, egyet főztek,
kélt béresné, de újévre,
csősz lett ám a Zsuzsa férje.
- Zsuzsa! Zsuzsa?! – a béresné
szól félénken, de a csőszné
csak egy görbét pillant rája,
s tovább siet, meg sem állva.
Szégyen, harag pirosítja,
új kendőjét igazítja,
lépked pávabüszkeséggel,
szól magában pulykagőggel.
- Még megszólít a nevemen,
a koldusné, a szemtelen.
Velem ugyan ne komázzon,
rangos asszonyt ne zsuzsázzon!...
Fut a paszuly a karóra,
büszkén néz le a bokorra,
szégyelli a rokonságot,
tagadja a komaságot.
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 28-29. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése