Zsúpos-cserepes háztetők felett,
az első gólya ismét megjelent.
Alant repül: köszönti a falut,
amerre száll, útja diadalút.
Mindenki felnéz, ujjong, mutogat.
Nézz fel te is, ne szégyelld magadat!
Tenger az ég, kék színén tova száll,
vitorlázik a szép gólyamadár.
A tó felé száll... Amíg teheti,
a gyermekhad loholva követi.
A faluvégén áll s az égre néz,
míg a madár a messzeségbe vész. –
De itt van végre, most már itt marad,
itt tölti, nálunk, az egész nyarat!...
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 31. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése