Hol vagy, hol vagy? Eddig még csak
Álmaimban láttalak;
Élsz-é, s ha élsz, olyan vagy-é,
Aminőnek álmodlak?
Olyan vagy-é, aminőnek
Az én képzeletem fest,
Karcsú, halvány; és valódon
Több a szellem, mint a test.
Szemed sötét s fényes, mint a
Holdsugáros éjszaka,
Tekinteted a mennyország,
Mosolyod az üdv maga!
Való vagy-é, vagy csak álom?
- Minden álom, ami szép!
Ritkán olyan a való, mint
Az álmodott eszménykép!
Ritkán olyan a való, mint
Az álmodott boldogság,
Mindig édesebb az álom,
Mint a legszebb valóság.
Álmainkban minden üdvöt
Csak lelkünkkel érezünk,
Azért égibb a gyönyör, mit
Álmainkban élvezünk.
Óh, maradj tehát csak álom,
Édes-titkos sejtelem!
Ne valósulj - maradj az én
Ismeretlen kedvesem!
Maradj te meg álmaimnak,
Maradj csak a lelkemé!
Valósulva tündérálmom
Bájait elvesztené.
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999.- Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig- Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése