Ragyognak a sírok fényes temetőben,
Ragyognak a könnyek százezrek szemében;
Gőg, tettetés, szokás, ál- s igaz fájdalom
Lámpavilágot gyújt koszorús halmokon.
Népes temetőben ragyognak a sírok,
- Én sötét szobámban csak egyedül sírok;
Az én égő könnyem nem nevel virágot,
Az én búbánatom nem gyújt mécsvilágot!
Virágtalan, sötét az én szívem búja;
Az én temetőmnek nincsen koszorúja,
Az én éjszakámnak nincsen virradása,
Az én halottamnak nincs feltámadása.
Az én halottaim nem pihennek sírba,
Nem borulhatok le fejfájukra sírva;
Földben nem találja őket könnyem árja,
Égben imádságom őket nem találja!
Eltemetve vannak feltámadás nélkül;
Az ilyen sírokra fény nem illik ékül,
Ilyen könnyhullásnak nem terem virága,
Ilyen temetőnek nincs lámpavilága.
Kiket én gyászolok, kikért szívem árva,
Nem pihennek azok koporsóba zárva!
Ők az élők között mulatnak nevetve,
Csak az én szívemben vannak eltemetve.
*
Kisfaludy Atala Kötcsén (Somogy m.) született 1836-ban. Kisfaludi K. Mihály és Hanovszky Amália leánya. A Kisfaludyak írói hagyományainak örököse, Ányos Pál rokona, Szalay Fruzina anyja. Férje Szalay Károly ügyvéd, utóbb országgyűlési képviselő. Egy betegségében, Ariostót forgatva kapott kedvet a versíráshoz, de valójában férje hűtlensége tette költővé. 1858-tól kezdve jelentek meg versei, írásai kedvelt műfaja volt az irodalmi rajz. 1861-63 között a Gyermekbarát c., Szabó Richárd szerkesztette hetilap tulajdonosa volt. 1876-ig az Atala nevet használta írói névként. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja. 1906-ben elveszítette férjét. Kaposvárott halt meg 1911. február 15-én.
Művei: Atala költeményei, Bp., 1861;
Rajzok, Bp., 1879;
- Összes költeményei, Kaposvár, 1880.
Irodalom: Fábri Anna, "A szép tiltott táj felé", Bp., 1996.
*
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése