Azt kérdezed, az fáj neked
Tőlem, édes angyalom,
Hogy tehozzád, hogy felőled
Mért szól oly ritkán dalom?
Ha beszőhetném dalomba
A nap fényes sugarát,
S elkérhetném a virágtól
Szépségét és illatát,
Hogyha odakölcsönözné
A szivárvány színeit,
És az egész nagy természet
Minden ékességeit,
S ha e sok fény és dicsőség
Mind átragyogná dalom -
Akkor zenghetne felőled,
Kedves, édes angyalom!
De így felőled dalolni
Hol vennék én szavakat?
Azért engedd, hogy téged csak
Hallgatva imádjalak!
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999.- Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig- Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése