Mit dalolsz jövő tavaszról,
Mit csevegsz, te kis madár?
Mért kecsegtet már reménnyel
Ez a bágyadt napsugár?
Melyről álmaid beszélnek,
Vissza nem tér a tavasz,
Más kikelet jő helyébe,
Szebb talán, de mégsem az.
Álmaidnak, szerelmidnek
Kikelete veszve már;
Nem varázsolhatja vissza
Semmi fényes napsugár.
A szép, ismerős virágok
Elhervadtak, s éneked
Az új kikelet idegen
Virági nem értik meg.
Más a szellő, más a harmat,
Más a rezgő falevél;
Miről álmaid regélnek,
Mind elölte azt a tél.
Ismeretlen dal fog zengni,
Idegen lesz a sugár;
Oh, ne várd a kikeletet,
Halj meg inkább, kismadár!
Mire egyszer hervadás jött,
Nem tér vissza a tavasz,
Jöhet ismét más helyébe,
Szebb talán, de mégsem az!
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése