Sírok érted, miért is ne sirassalak?!
Tán azért, mert nem embernek hívtanak?
Mert hű lenni s igény nélkül szeretni tudtál csupán?
Megsiratlak forró könnyel, megsiratlak, jó kutyám.
Sírok érted, mért is ne sirassalak?!
Tán azért szóra nem nyithattad ajakad?
Sok hazug szó, hamis eskü csalt szemembe könnyeket;
Megsiratom a te igaz, hűséges, jó szívedet.
Sírok érted, mért is ne sirassalak?!
Nem vétettél, meg én sem bántottalak,
S emberek közt mennyi kínos önvád, mennyi bántalom!
Megsiratlak, s veled együtt magamat is siratom.
Sírok érted, mért is ne sirassalak?!
Virágokkal mért ne hintsem sírodat?
S habár szívem virágait összetépték hidegen,
A te sírod ne maradjon koszorútlan, ridegen.
Sírok érted, mért is ne sirassalak,!
Eltemetlek egy virágos fa alatt,
S hogy szívedből hadd fakadjon hű örökzöld, hű virág,
Bizalommal az örökhű természetnek adlak át.
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése