Halvány rózsa, fehér rózsa,
Kedves, édes virágom,
Rokonszenvet csak tehozzád
Érzek még e világon.
Neked is nagy bánatod van,
Nemde, szegény kis virág?
Tehozzád is hűtelen lett
Az öröm, a boldogság.
Neked is bimbó korodban
Sok szép reményed vala,
S aztán tégedet is, nemde,
Minden remény megcsala?
Nemde, mennyi vihar és vész
Dúl e szegény életen?!
És a tavasz milyen rövid,
S a lepke mily hűtelen!
Szegény virág, hátha tudnád
Az én szívem keservét,
Szegény virág, hátha még az
Embereket ismernéd!
Halvány rózsa, fehér rózsa,
Hervadj, kedves virágom,
Nincsen már a mi számunkra
Boldogság a világon.
Hervadj, hervadj, de leheld ki
Kelyhed édes illatát,
Lelkem véle egyesülve
Lel talán egy jobb hazát.
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése