I.
Legszebb virág a szerelem,
Mert hát az, a szívben terem,
Szívben terem csudamódra,
Mintha nem is termett volna;
De legszebben is szól róla
Mindenfele a sok nóta,
A muzsikák apja Júbal,
Ezt pengette csak tíz ujjal;
Akárhova tesz az isten
Nekem máshoz kedvem sincsen:
Szerelem az ének lelke,
Legyen hát kiénekelve.
II.
Szerelemnek édessége
A szívembe hogy jöttél be?
Talán bizon az ablakon,
Mert többnyire nyitva vagyon
Az ablakon, a szememen
Jöttél be oh! szép szerelem,
Ott hoztad be fő kincsedet,
A virágzó gyöngyéletet…
Bár hogy jöttél, isten hozott,
Eszem azt a kis angyalod,
Hogy el ne vidd az álmomat:
Ülj le, pihend ki magadat;
Vagy mit mondok! maradj vélem
Édes kedves szép vendégem,
Oh, örökre maradj itten
Áldjon meg az atyaisten!
III.
Szeress engem, szeress engem,
Drágalátos szép szerelmem!
Szeress, szeress mint én téged,
Ugy megnyerjük a jó véget.
IV.
Mikor hajnal fut be egy szép vidéket
Majd csak ollyan, mint már a te szépséged,
Lelked, tested átjárta a szerelem,
Rózsám! azért vagy százszorszép énnekem;
Valóságos czukorbánya a szived,
Czukorbányád reménységgel keríted,
Hej ezen szent keritésen angyalom!
Ugy é hogy az én számomra rés vagyon?!
V.
A szerelem szárnyas állat,
Mert a lábán meg nem állhat;
Ha nem állhat meg a lábán,
Menjen hát szép, tüzes szárnyán;
Sem nappalom, sem éjjelem,
Míg a rózsám fel nem lelem,
Felkeresem, ha máskép nem,
Sohajtásnak a képében.
Forrás: Pesti Divatlap 30-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Julius 22-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése