RÖPPEN A GÉP…
Röppen a gép csörtető robajjal,
Vasbilincsből szárnyat önt az ész!
Még egy hangot küldenél utána –
Röppen. Hangod levegőbe vész.
Halvány gyermek! messze láthatáron
Pont van. Ott keres kedveltedet!
Kinek ajka, tán e pillanatban,
Csókjaidtól még forró lehet.
Röppen a vas csörtető robajjal!
Mintha nyögné nagy bűnbánatát,
Mind azért, mit bitorlók kezében,
Vétkezett több ezredéven át.
KI ALKOTÁ…
Ki alkotá e büvös szárnyakat,
Mik a térségen át nyilalva visznek?
Ki szabta meg a légnek útait,
hogy tudjanak, kik kételkedve hisznek?
A szellem az, a föld elsőszülötte!
S van nyomorult,
Ki még ma is taposni mer fölötte,
Az elvakult.
Rákényszeritni véli őt talán,
Hogy a nagymester járjon – taligán.
Csak tűz, csak tűz a szellem óriása.
Egykor kemény vihar lesz szárnycsapása,
Lerázza majd, melly rája ragadott,
Mint utczaport, a vén gyalázatot.
Forrás: Pesti Divatlap 34-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. August. 19-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése