Nem gázlod el, s ne gázold,
Mi nem volt s nem tied!
Mi más istent imádunk,
Más a te istened.
Bálványodnak, miattunk
- Ha isten az anyag –
Akárhol és akárhány
Oltári álljanak!
De megtisztelned illik
A másnak istenét –
Sem gúnyodat nem tűrjük,
Sem patkód vas szegét!
Tiéd e föld anyagja,
Kapard ki érczeit –
Hagyd meg nekünk virágit
S zöldellő berkeit!
Elég, fű- és virágból,
Egy lombozat nekünk,
Hol a hegyek szelével
Szétszárnyal énekünk.
Nagy s szép zsolosma rólad,
Ha hírnév koronáz;
Vagy síri dal fölötted,
Ha tetted meggyaláz.
Az ének ajkról ajkra
Népünkbe átrezeg –
S hogy vagy, s valál – még azt is
Tőlünk tudandja meg.
Nem gázlod el, s ne gázold,
Mi nem volt s nem tied –
Az isten, kit imádunk,
Nem a te istened.
Forrás: Pesti Divatlap 28-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Julius 8-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése