I.
Melly visszazengett bút és örömet:
Hangos viszhang volt életem;
Jertek hozzám, a kik szerettetek,
Még most beszélhettek velem!
Siessetek… mert nem sokára
Hiába lesz beszédetek;
Elnémul a viszhang… el én is,
S nektek többé nem felelek!
Leveles tölgy volt az én életem,
Felette zengő madarak;
Jertek hozzám, a kik szerettetek!
Még csak van árny a tölgy alatt…
Ritkúl az át, hull a levél, hull…
Ma-holnap mind alá pereg;
S a’ száraz fának nem lesz árnya,
Hol megpihenjen fejetek.
Lobogó tűz volt az én életem,
Fény és melegség lángiban;
Jertek hozzám, a kik szerettetek!
A tűznek még parázsa van;
Be-behamvad parázsa is már,
Felszítom azt, fűtözzetek!
Mert nem találtok itt ma-holnap,
Csak kihűlt hamvas tűzhelyet!
II.
Reggel vagy este van? Letüntek
A nap végső sugárai;
Oltsátok el hát a világot!
Nem kell engem virasztani…
Nyugodjatok le csendeségben,
Majd szólok én mikor megyek…
Eleget viraszthattok akkor,
Feküdjetek, feküdjetek!
Mi tenger éj…! mi hosszu órák…!
Az idő olly lassan halad;
Elfáradt talán már? hogy is ne,
Hisz jár sok ezredév alatt;
Csak húzd ki hosszu barna vásznad
Oh éj…! hadd szokja meg szemem;
Mi vagy te az éj éjszakámhoz,
Mellynek csillagja sem leszen?!
Jertek csak jertek! – nem alszom,
Árnyképek, álmak, alakok!
Beszélgessünk… jertek idébb csak,
Valamit sugni akarok:
Mulassatok ma, holnap ugy is
Hiába lesz jövésetek;
Állhattok ajtóm-, ablakomnál
Én többé itthon nem leszek!
Forrás: Pesti Divatlap 35-dik, 36-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. August. 26-án, Septemb. 2-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése