Míg mozsarak durrogása
Ünnepnapi harangzúgás;
Égbeszálló hymnusz-hangok,
Szónoklatok, „éljen”-zúgás;
Nemzeti színű zászlóknak
Őszi szélben lobogása;
Örömtűzben égő arczok
Lelkesedő ragyogása,
És más egyéb különféle
Rég szokásos külsőségek
Hirdetői országszerte
Kossuth Lajos ünnepének:
- Addig lenn a szép Alföldön,
Debreczennek nagyhatárán, -
Valahol a magyarságnak
Közepében, szíve táján:
Délibábos Hortobágyon
Nádfedeles kicsi házban,
Nádfedeles házikónak
Egyetlen kis szobájában;
Kis szobának közepében
Szalma ágyon, szalma párnán
Haldoklik egy öreg honvéd,
Haldoklik egy ős aggastyán.
Nem tudja a haldokló hős,
Nem tudja, hogy ma száz éve
Született meg Kossuth
Lajos:
Az ő imádott vezére.
nem tudja, hogy mit művelnek
Odakünn a nagyvilágban;
Nem tudja, hogy nagy ünnep van:
Kossuth-ünnep a hazában…
… Készítgeti szívét, lelkét
Búcsúszóra, elmenőre…
Lelke visszanéz a múltba, -
Elviharzott életére.
És felragyog tekintete,
Miként akkor, egyszer… régen,
Mikor az ellent riasztó
Tűz villogott a szemében…
Aztán elborúl az arcza:
Arad jut tán az eszébe,
Avagy talán Világosnak
Csillagtalan, sötét éje…
És amint így eltünődik
Mohos romján múlt időknek,
Körülállják unokái:
Oszlopai a jövőnek.
… Majd megszólal: „Isten áldjon
Mindőtöket!... Engem hívnak!”
„”Hová?”” – Kérdik unokái
- És könnyeznek, csendben sirnak.
„Nem tudom én hová, merre.”
- Szól a hajdani levente. –
„Csak azt tudom, hogy mennem kell:
„Kossuth Lajos azt
izente…”
S míg mozsarak durrogása,
Ünnepnapi harangbúgás;
Égbeszálló hymnusz-hangok,
Szónoklatok, „éljen”-zúgás;
Nemzetiszínű zászlóknak
Őszi szélben lobogása, -
Örömtűzben égő arczok
Lelkesedő ragyogása;
És más egyéb különféle
Rég szokásos külsőségek
Hirdetői országszerte
Kossuth Lajos ünnepének:
- Addig még csak nem is sejti
Az ünneplők szíve, lelke,
Hogy Kossuthnak egy honvéddel
„Megfogyott a
regimentje…”
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. III. évf. 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése