Elűzhetsz, édes, megtagadhatsz,
Szép csöndesen megyek odább.
Nem ostromollak könnyeimmel,
Ajkamról nem fog érni vád.
Ám belőlem valami mégis
Követni fog egy életen -
Az én szomoru, az én keserves,
Az én szerelmes énekem.
...És ha majd mindkettőnket egykor
A sírnak örök éje föd
S a temetőre szemfedőként
Leszáll a nedves őszi köd.
Megcsendül majd fölötted ujra
Bús, csillagtalan éjeken
Az én szomoru, az én keserves,
Az én szerelmes énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése