Még emlékszik: szakállas öregapja volt,
ki bölcs szeretettel nézte csámpás
lábainak görbe kanyargását s
ugy érezte, nem csalódik izgága
fiában, ki a földrehányt szalmazsákon,
mig álmában halott anyját ölelgeti,
most ide-oda dobálja hervadásnak indult
nagy fiatal testét...
Forrás: Nyugat 1929. 21. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése