Barátos Endre (1913-1943): Prófécia

Dicsérd a csendet, ne a csorba zűrt,

a zagyva időt bölcs edénybe szűrd,

a bűn ellen emeld fel hangodat,

tevén, mondván és tétetvén sokat.

Bizony, sötétség tere a világ,

de fénnyé válik, ezt bizom reád.

Él az igazság s nem köztük lakik,

kiknek nevében sárba tipratik.

Ők szent ruhákkal maguk illeték,

az ő fejük szoborba önteték,

ők az igazról rosszul szólanak,

száz nemzedéket porba fojtanak.

Eredj hát, mosd a világ szennyesét

s járván, teritsd ki bátran szerteszét,

a napnál száritsd s fehérebb ruhát

vehetsz magadra, nem mocskos gunyát.

Öt földi ciklust számlál Jerbeád,

mi szőve volt a rúttal át meg át,

a középkor közepén most vagyunk,

tisztátalan még szivünk és agyunk.

A szabadságot helytartói szék

ma még ököllel zúzza szerteszét.

Még tizszer öt ciklus él bűnözőn,

utánuk jön a hármas vizözön:

az erőszakost lyukból önti ki,

a keményszivűt mellé löttyinti,

az önző gazda lesz a harmadik,

nem futnak el sem ők, sem barmaik.

Hited legyen a világ során ma:

elvettetett a drága palánta.

Ma még sötétség tere a világ,

de fénnyé válik - igy szólt Jerbeád.

Forrás: Nyugat  1941. 4. szám