Hol aköltő, aki régen
Ott harczolt a
csatatéren,
S beboritva mély
sebekkel
Siratatlanul esett el?
Hagyjátok el, ne
kérdjétek,
Mind hiába e kérdések:
Századokra jöhet század,
Nem fog adni egy kis
választ.
Az egész nagy
végtelenben
Semmi sincs, mi rá
vezessen:
Fű, fa, virág be nem
vallja,
Hogy a költőt hol
takarja.
Hallszik ugyanmost is
kobza,
Tájról-tájra
visszhangozva:
De visszhangról ki lelné
meg:
Honnan repült ki az
ének?
Ha ezután indulnátok:
Bejárnátok a világot,
Csalna a hang ide, oda,
Még se lelnétek rá soha.
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése