Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most is te vagy
Tündér szép világom.
Most is elmerengek
Sápadt arcod haván,
S csüggök – madár gyanánt –
Ajkad bűvös szaván.
Látlak a tengeren
Felém búcsút intve,
Honom felé fehér
Kendődet legyintve.
Négyszer nyílt a tavasz
De örök volt telem
Oh mit szenved a szív
Hit és reménytelen!
Ha te elfeledtél
Sőt tán örvendesz is,
Kisérje léptedet
Árnyam s a nemezis!
De nem, nem! légy boldog
Kiért én meghalok, -
Kisérjük léptedet
Én, - és több angyalok!
Forrás: Ferenczy Teréz: Minden versei – Nógrádi irodalmi
ritkaságok 1. - Salgótarján, 1983.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése