Sírjatok zokogva angyalok az égbe,
Csillagoknak fénye felleg mögé térje,
A tavasz képére gyász fátyol boruljon,
Virágok kelyhére bú harmata hulljon,
Panaszhang szóljon a madarak dalába,
Gyász akkord zengjen rá szellő fuvalmában…
Akkor kél visszhangja lelkem bánatának,
Ez lesz méltó részvét hű nő s jó anyának.
Feleségem beteg!... Imádkozzunk érte,
Hogy jöjjön gyógyulás, legye egészsége…
Nélküle az élet mit érne minekünk?
Csillagtalan éjjé válnék az életünk!...
Hallgasd meg oh Isten szolgádnak fohászát,
Változtasd örömre lelkének mély gyászát;
Ártatlan kis lányom buzgó esdeklése
Jusson Mindenható – zsámolyod eléje.
Növeljen virágok könnyeinek zápora,
Mely a bánat miatt szemeinkből omla,
A boldogság napja virradjon fel reánk,
Irgalmazz, kegyelmezz, szerető jó Atyánk!...
S ha jó a gyógyulás: örömkönnyünk hulland,
Keblünknek oltárán hála lángja gyúland,
Legértékesb kincsünk vagy hű nő, jó anya,
Éltünk, boldogságuk ragyogó szép napja!...
Forrás: Békés XXX. évf. 19. sz. Gyula, 1898. május 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése