2012. máj. 10.

Ágh István A világ közepén (1975)



Talán el sem mozdultam innen
ahol a Somló meg a Ság
csúcsai közt valaha álltam
világ közepén világ

mert mindent tudok a világról
harminc éve is ő fakadt
szirmát vigyorgatta búzánkból
a ripasz kispipacs

s a búzavirág ég-derűje
medárdos borulat alatt
szarkaláb kékebb sarkantyúja
most is úgy őrzi hangomat

hallgatom nyárban mintha fáznék
apám volt így a tűz előtt
elévült tévesztett ajándék
kit menny helyett kapott a föld

(Forrás: „A civódó magyar” – Versek népről, hazáról 22-23. old. – Válogatta és szerkesztette Hegedős Mária – Móra Könyvkiadó 1985.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése