Talán el sem mozdultam innen
ahol a Somló meg a Ság
csúcsai közt valaha álltam
világ közepén világ
mert mindent tudok a világról
harminc éve is ő fakadt
szirmát vigyorgatta búzánkból
a ripasz kispipacs
s a búzavirág ég-derűje
medárdos borulat alatt
szarkaláb kékebb sarkantyúja
most is úgy őrzi hangomat
hallgatom nyárban mintha fáznék
apám volt így a tűz előtt
elévült tévesztett ajándék
kit menny helyett kapott a föld
(Forrás: „A civódó magyar” – Versek népről, hazáról 22-23. old. – Válogatta és szerkesztette Hegedős Mária – Móra Könyvkiadó 1985.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése