Én szerelmesem, ma este
Jöjj, bolyongj el messze vélem,
Majd a ház mögött mi ketten
Leülünk az erdőszélen.
Megtudod majd – suttogását
Hallgatván az esti szélnek –
Hogy a nagy fák nagy álmukban
Hangos szóval, mit beszélnek?
Mintha minden sóhajtásuk
Muzsikába összefolyna,
Elnémulnak, amíg őket
A fehér hold megcsókolja.
Nem fogunk egy szót se szólni,
Úgy ülünk ott, nagy hallgatva,
Míg az éjben elalusznak,
Amely őket elringatja.
Akkor aztán hóbortosan
Te kacagni fogsz a csenden,
Úgy kacagni, hogy a nagy fák
Fölébrednek tőle menten!
Ford.: Heltai Jenő
Forrás: Jövendő 1. évf.
1. sz. Szerkeszti: Bródy Sándor. Főmunkatárs: Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza.
1903. márc. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése