A legszebb sellő ott uszott
A partnál hajnalonta
És egyszer egy hálóban ott
Hajh, úgy került hurokra.
Hőkölt a sok halász legény,
Csak Markó húzta partra:
„Enyém vagy kincsem, az enyém,
Akarva, nem akarva!”
Vergődött ide és oda
A habok sima lánya,
De zöld szemének mosolya
Úgy villant, kéjt kinálva.
Ölelte estig a legény,
Súgván a holtomiglant –
De hogy nem bírta már szegény,
A sellő tova illant…
Parthosszat Markó szertejár
S nyomoz, les izgatottan…
„Óh hol van?” – hajtja – és az ár
Úgy zsong rá vissza: hol van?!
Markó fölordít: „Azt te mondd:
Te loptad vissza tőlem!”
És az örvénybe – a bolond –
Úgy ugrik vakmerően.
Az örvény habzó peremén
A sellő föl s lelibben…
Markó biz’ ott lenn halt szegény,
De él, él dalban itt fenn!...
… Ti röghöz rögzött józanok,
Ezt lelketek nem érti…
Óh sohsem is fog rólatok
Költő regét regélni.
Ford.: Telekes Béla
Forrás: Jövendő 1. évf.
1. sz. Szerkeszti: Bródy Sándor. Főmunkatárs: Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza.
1903. márc. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése