Zola
Émile utolsó könyve! A „Négy Evangéliom” harmadik része. Az ő rajongó lelkének
naiv meggyőződésével van megírva. Elmondja, hogy milyen káros, milyen romboló hatással
van a népre a papi iskola, leírja, hogy milyen tudatosan tesznek tönkre
generációkat a jezsuiták kongregációs iskoláikkal, milyen úton-módon hódítják a
maguk pártjára az asszonyokat. Fondorlataik sok-sok szövevényes szála húzódik
végig ezen irány-regény meséjén és megkapó az az arcképsorozat, mely a szereplő
papokból kikerül. De nemcsak gonosz papot ismer, leír két derék, jó embert is,
akik hiába küzdenek, amikor a nép kizsákmányolására a legegyügyűbb komédiákat játsszák el Maillebois-ban, a
regény fő színhelyén, a kapzsi, telhetetlen, garázda papok. Lankadatlan, szívós
ellenfelük az iskolamester, a néptanító, aki tudatában van annak, hogy ő
missziót teljesít, aki a maga sorsával nem törődik, hanem küzd, mint az igazság
elszánt, bátor híve, nemcsak a papok ellen, hanem az ő csatasorában burjánzó
kislelkűek ellen is.
A
regény meséjét a Dreyfus-pör egy igen elmésen kigondolt áttétele alkotja,
melynek bűnesete egy kéjgyilkosság. Ártatlan hőse egy zsidó tanító. Az izgató
tárgyalások közvetlen leírásai a regény legerősebb fejezetei. A negyedik
generáció szolgáltat igazságot a kegyetlenül megkínzott áldozatnak – ezzel a
hatalmas befejezéssel végződik a könyv, egy nagy elmének, egy igazi embernek
utolsó műve.
Forrás: Jövendő 1. évf.
2. sz. Szerkeszti: Bródy Sándor. Főmunkatárs: Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza.
1903. márc. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése