2018. jún. 21.

Inczédy László (1855-1902): Petőfi



Szavalták a nagykőrösi Petőfi-ünnepen (1899)

Nem halt meg a dalnok, hiába beszéltek!
Cser illeti most is, és nem czipruság.
Nem langy kegyelet kell árnynyá lett emléknek
S nem pusztai sírra pár gyáva virág!
Ki ünnepet ülsz ma, ha szived is ott van,
Az ő ajkáról még hallod a dalt,
És vele énekled, mint ama napokban,
Zúgatva viharzón a Talpra magyart.

Nem halt meg a dalnok, csak földi alakját
Sodorta el innen a szörnyű vihar.
Kard volt a kezében, száz vészen rohant át
S mint harsona zengett ajakán a dal.
És azután eltünt, és senki se látta…
Dörögtek az ágyúk, zörgött az aczél;
Ez volt a halálnak szörnyű aratása –
De nem halt meg a dalnok! Petőfi él!

S fog élni örökké. Soha meg se halhat,
Volt, van és lesz mindig, mint Isten maga.
Füben, fában, Uram, él a te hatalmad,
Századok lelkében a nép dalnoka.
Ami ember-szívben nagy, magasztos, dobban,
Amitől szentté lesz véres harczmező,
Ami életet nyújt rég bedúlt sirokban:
Multban és jövőben, mindenütt csak ő.

Ami Tyrtaeusnak szárnyaló dalában
Spártát harczba hívta, az ő lelke volt;
És a Marseillaisenek riadó szavában
Örvényes viharban mint sirály sikolt.
S amikor hozzánk jött, mint Istentől küldött,
Lelkünkről az álmot ő kergette szét,
Ő vitte a zászlót, ő fújta a kürtöt,
S keblünkben éreztük Petőfi szivét.

Most is sokan látják, most is sokan hallják,
A kor harsonása most is mindig ő…
Ahol éltet kér az eltiport szabadság,
Ahol lánczát rázza a rab szenvedő,
Ahol az ember-jog kél elszánt tusára,
Hol bitor bálványok orba omlanak:
Ott – fején a költő s martir glóriája –
Dalait harsogva, ő vezet hadat.

Nem halt meg a dalnok! Megjön az idő még,
Amikor hozzánk is ujra visszatér;
Ujra drága lesz a szabadság, dicsőség
S értök újra olcsó lesz a honfi vér,
Más alakot ölt tán, de hiába rávall,
Aminőt más nem tud, az a büszke dal,
S aki élni-halni számot vet magával,
Meglátja Petőfit ujra a magyar!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése